Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kőrösi Csoma Sándor

2011.09.02

1784. március végén született az erdélyi Háromszék megye Kőrös nevű falujában - amelyet emlékére 1904-ben Csomakörösnek neveznek el - köznemesi származású család hatodik gyermekeként. Ez a hivatalosan elfogadott születési dátum, amelynek ellentmondanak, az elmúlt évek kutatásai: 1819-ben kiállított határátlépési engedély 32 esztendősnek említi, Csetri Elek által megtalált Csoma Sándor útlevelelében történt, porosz hatóságok bejegyzése szerint 1816-ban tulajdonosa 28 éves. Bernard Le Calloc'h szerint valószínű 1787/88-ban született! Édesapja Csoma András székely határőr katona, édesanyja Gecse Krisztina. (Baktay szerint Gócz Ilona)
1784. április 4. A falu anyakönyvébe bejegyzik megkeresztelését (nagy valószínűséggel ez Csoma testvére lehetett, aki korán elhunyt, és a következő fiú gyerek is ezt a nevet kapta; Bernard Le Calloc'h).
1790 -1791 tavasza Megkezdi tanulmányait a falu elemi iskolájában.
1799. tavasza Édesapjával felgyalogolnak Nagyenyedre és beiratkozik a híres protestáns Bethlen-kollégiumba, ahol vagyontalan lévén, szolgadiákként kezdi meg tanulmányait. Iskolatársa Újfalvi Sándor.
1807. Befejezi gimnáziumi tanulmányait, felsőbb tagozatba lép. Tanárai: Herepei Ádám, Benkő Ferenc, Hegedűs Sámuel. Különösen a magyar őstörénet kérdései után érdeklődik. Pray György és Budai Ésaiás történeti munkái vannak hatással rá, melyek szerint az ujgurok és a magyarok rokonségban állnak. Itt fogalmazódik meg benne az őshazakutató ázsiai utazásának gondolata.
1815. június Befejezi a Bethlen Kollégiumban főiskolai tanulmányait
1815. augusztus Németországba utazik angol eredetű ösztöndíjjal. (Halle, Travemünde, Lübeck, Hamburg)
1816. április 1-től a Göttingeni egyetem hallgatója. Megtanul angolul, franciául, olaszul, arabul, megismerkedik a török és perzsa nyelvvel. Behatóan foglalkozik orientalisztikával. Tanárai: Eickhorn, a híres orientalista, Blumenbach, Heeren, Fiorillo professzorok.
1818 ősszén visszatér Erdélybe. Máramaroszigetre kap papi ill. tanári állásajánlatot, melyet nem fogad el.
1819 tavaszán Temesvárra, Karlócára, majd Zágrábba gyalogolt, hogy a szláv nyelvekkel ismerkedjen.
1819. november 23-án
útnak indult Keletre.
1819.
november 28-án lépte át a határt a Vöröstoronyi-szorosnál.
1820. január 1-ig
Bukarestben tartózkodik, majd
1820. január 3
-án a Dunán átkelve Szófiába ment, majd tovább Philippopoliszba (Plovdivba). Eredetileg arab tanulmányainak elmélyítése céljából Konstantinápolyba készül, de az ott dühöngő pestis járvány miatt útiterve megváltoztatására kényszerül.
1820. február 7.
Enosz kikötővárosban görög vitorlásra száll, Chiosz és Ródosz érintésével Alexandriába érkezik. A pestis járvány ide is eljút, ami miatt Ciprus, Szidon, majd Bejrut és Tripoli érintésével Latakiába (ma el-Ladzikia) hajózik. Innen gyalog folytatja útját.
1820. április 13. Megérkezik a szíriai Aleppoba (Haleb) ahol egy hónapot időzik
1820. május 19. Ázsiai ruhát ölt és egy kereskedő karavánhoz csatlakozva eljut Orfa és Mardin érintésével Moszulba, ahonnan a Tigrisen folyón csónakkal jut el Bagdadba. Itt hat hetet tölt, az angol követ olasz titkárának és a magyar származású Szvoboda támogatásával
1820. szeptember 4-én elhagyja Bagdadot, európai öltözékben vándorol tovább
1820. október 14. Perzsiába, Teheránba érkezik, az ottani angol nagykövet Henry Willock ill. bátyja George Willock vendégeként négy hónapot tölt ezalatt tökéletesíti perzsa és angol nyelvtudását. Összes iratait itt hagyja biztonságból
1821. április 18. Meshedbe (Mashad) érkezik, itt háború miatt 3 hónapot tölt, október 20-án indul újra útnak Közép-Ázsiába, Kelet-Turkesztánba készül eljutni a magyarok rokonainak tartott ujgur nép lakóhelyére. November 18-án megérkezik Buharába. Öt nap múlva indul tovább.
1822. január 6. Átvergődik a Hindukus hegyláncon és eljut Afganisztán fővárosába Kabulba, majd tovább vándotol India felé, hogy Pandzsáb, Kasmír és Ladakh érintésével jusson el Belső-Ázsiába. A Halbar szorosnál találkozik Allard és Ventura francia tábornokokkal, kikkel Pesavar érintésével eljut március 12-én Lahorba, majd Amritszár és Dzsammu érintésével Szrinagarba érkezik április 12-én.
1822. május 19. Belső-Ázsia felé indul - egyedül - áthalad a 3446 m magas Zodzsi-La hágón és június 9-én megérkezik a nyugat-tibeti Lehbe (Ladakh székhelye), ahol meggyőződik, hogy a továbbjutás Jarkand irányába innen lehetetlen. Visszaindul Szrinagarba július 3-án
1822. július 16. Útközben a Himbábsz-folyónál, Kasmír határán találkozik William Moorcroft angol kormány megbízottal. Az ő ösztönzésére kezd el a tibeti nyelvvel és irodalommal foglalkozni arra gondolva, hogy a régi tibeti feljegyzések közt talál a magarok eredetére bizonyítékokat.
1822. Július 17
Elhagyja a várost, kilenc napi vándorlás után Zangla neves kolostorába érkezik, nyugat-tibeti tartózkodásának fontos színhelyére. Itt vetette meg tibeti tanulmányainak alapját. Ittléte alatt több ezer tibeti nyelvű könyvet olvas át. Elkészül Tibet történetének, földrajzának és irodalmának feldolgozásával és összeállít egy 30000 szóra terjedő szójegyzéket, Szangye Puncog és Kunga Csöleg tudós lámák segítségével
1824. október 22. Elhagyja Zanglát
1824. november 26. Szabáthuba brit-indiai határvárosba érkezik, ahol az angolok gyanús személynek vélik és önéletrajza megírására kötelezik.
1825. január-május Elkészül részletes jelentése útjáról, tanulmányairól, tevékenységéről, melyet a brit főkormányzóság hasznosnak ítél és havi 50 rupiát szavaznak meg számára kutatásai folytatására.
1825. júniusában visszaindul Zanszkárba
1827. januárig Hosszú hónapokat tölt Phuktálban, de tanulmányai kevés eredménnyel járnak
1827. június - 1830. november Az angolok anyagi támogatásával Bashér tartomány fővárosában - Kanamban - dolgozik
1830. márciusában a londoni Royal Asiatic Society tagjául választja.
1831. május 5. Delhi, Agra és Kanpur érintésével Kalkuttába érkezik és beköltözik a Bengáli Ázsiai Társaság székházába, ahol tibeti-angol szótára és nyelvtana nyomdai előkészítésének szenteli idejét
1833. november 15. A Magyar Tudós Társaság (Akadémia) levelező tagjává választja
1834. január Megjelenik az első, tudományos alapossággal megírt hiteles Tibeti-Angol Szótára (Essay towards a Dictionary Tibetan and English) és Tibeti Nyelvtana (A Grammar of the Tibetian Language in English). A kalkuttai Baptista Misszió nyomdájában készült két művet 500-500 példányban adták ki
1834. február 6. A Bengáli Ázsiai Társaság egyhangulag tiszteletbeli tagjává választják
1835 - 1837 Észak-Bengália különböző vidékein nyelvészeti tanulmányokat folytat. Megfordul Maldában, Titaljában és Dzsalpaiguriban (Szikkim)
1837. végén visszatér Kalkuttába, ahol csaknem öt évet tölt remetei magányban, tudományos munkát végezve Ekkor látta el angol érttelmezésekkel a buddhizmus szakkifejezéseinek szankszrit-tibeti gyűjteményét, a Mahavyutpatti (nagy kifejtés, nagy etimológia), amely halála után születésének 125. évfordulóján jelent meg Indiában.
1842. február Utoljára, ismét vándorbotot fog, megkísérli Tibet fővárosába, Lhasszába való eljutást. A Mahananda folyón vízi úton halad. A Teráli-vidék mocsaras, egészségtelen éghajlatú vidéken gyalogosan kel át - itt kapja meg a maláriát
1842. március 24. Megérkezik Dardzsilingbe
1842. április 4. Súlyos maláriarohamok kínozzák, egészségi állapota a láz következtében nagyon leromlik és
1842. április 11
-én reggel 5 órakor élete véget ér. A dardzsilingi temetőben helyezték végső nyugalomra. Itt van síremléke, amelyet az Asiatic society of Bengal emeltetett a Magyar Tudományos Akadémia emléktáblájával. 1910-ben magyar bizottság díszesebb formába állítatta helyre.